Az államilag szponzorált fenyegetési csoportok kritikus infrastruktúrák elleni támadásainak megnövekedett száma miatt kiberbiztonsági szakemberek a szatellit és űrhajózási rendszerek biztonságáért is aggódnak. A Chatham House nevű agytröszt (think tank) kutatása szerint ugyanis a civil társadalmak nevezett infrastruktúráktól való függése oly mértékű, ami háborús időszakban támadási felületet jelent, békeidőben pedig kémkedési kockázatot hordoz magában, amelyet csak fokoz, hogy a kibertérben indított műveletek a kinetikus támadásokhoz képest jóval alacsonyabb költséggel kivitelezhetőek. Napjainkban már több tucat nemzetállam rendelkezik valamilyen fokú űrbéli kapacitással. Az Egyesült Államok hadserege például nagymértékben támaszkodik nevezett rendszerekre az utánpótlások célba juttatásához: a 2003-as iraki háború idején a hadi felszerelések 68%-a műholdas vezérléssel, vagy ezekből származó hírszerzési adatok segítségével jutott el rendeltetési helyére. Harci állapotok közepette az operatív előrejelzés elvesztése a legnagyobb fenyegetés, azaz, hogy a műhold rendszereken keresztül zajló kommunikáció megbízhatatlanná válik, a pontatlan, vagy hamis információk pedig komoly előnyhöz juttathatják az ellenséges erőket. A szatellit rendszerek elleni támadások a jelentés szerint ugyan az elmúlt évtizedben nem voltak számottevőek, azonban Oroszország katonai műveleteinek támogatásaként gyakorta zavarta a globális helymeghatározó műholdrendszert (GNSS).
