A NIS-vhr. 4. cikke definiálja a digitális (bejelentés-köteles) szolgáltatókat érintő jelentős biztonsági eseményt, amelyben rögzített paraméterek alapján a jogalkotói szándék feltételezhetően a nagyobb online piactereket, amelyek több fogyasztót és kereskedőt is összekötnek, tekintheti a lehetséges „ügyfélnek”.
„A biztonsági esemény akkor tekinthető jelentős hatásúnak, ha az alábbi helyzetek közül legalább az egyik előáll:
- a) a digitális szolgáltató által nyújtott szolgáltatás több mint 5 000 000 felhasználóóra erejéig nem érhető el, ahol a „felhasználóóra” kifejezés az esemény által hatvan perces időszak alatt az Unió területén érintett felhasználók számát jelenti;
- b) az esemény következtében sérül a tárolt, továbbított vagy feldolgozott adatok vagy a digitális szolgáltató hálózati és információs rendszere által nyújtott vagy azon keresztül elérhető, kapcsolódó szolgáltatások sértetlensége, hitelessége vagy bizalmassága, és ez Unió-szerte több mint 100 000 felhasználót érint;
- c) az esemény veszélyt jelent a közvédelemre, a közbiztonságra vagy az emberi életre;
- d) az esemény az Unió területén legalább egy felhasználó számára 1 000 000 EUR-t meghaladó kárt okoz;”
Mi minősül online piactérnek?
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ekertv.) 2. § ja) alpontja a következőképpen határozza meg a bejelentés-köteles szolgáltatásnak minősülő online piactér fogalmát:
„olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás (….), amely, a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. május 21-i 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott fogyasztók, illetve kereskedők számára lehetővé teszi, hogy az online piactér weboldalán vagy valamely kereskedőnek az online piactér által nyújtott számítástechnikai szolgáltatásokat felhasználó weboldalán keresztül online adásvételi vagy szolgáltatási szerződéseket kössenek”
Az Ekertv. 2. § f) pontja alapján „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás: elektronikus úton, távollévők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá”
Az Ekertv. a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló 2016/1148/EU (2016. július 6.) irányelv (a továbbiakban: irányelv, NIS irányelv) értelmezését veszi át az online piactér fogalmának meghatározására. Az irányelv preambulumának (15) bekezdése a konkrét értelmezésen kívül bővebb magyarázattal is szolgál abban a tekintetben, hogy mi igen, és mi nem online piactér:
„Az online piacterek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók és a kereskedők online adás-vételi és szolgáltatási szerződéseket kössenek kereskedőkkel, emellett ezek a piacterek az említett szerződések megkötésének végpontjai. Ez nem vonatkozik az olyan online szolgáltatásokra, amelyek csupán köztes lépéseket jelentenek olyan harmadik fél által nyújtott szolgáltatások előtt, amelyek keretében a szerződések végleges megkötésére sor kerülhet. Ennélfogva nem vonatkozik olyan online szolgáltatásokra, amelyek különböző kereskedők által kínált azonos termékek vagy szolgáltatások árát hasonlítják össze, majd a termék megvásárlása céljából a kiválasztott kereskedőhöz irányítják a felhasználót. Az online piacterek által nyújtott számítástechnikai szolgáltatások magukba foglalhatják az ügyletek feldolgozását, adatok összesítését vagy felhasználói profilok alkotását. Az alkalmazásokat értékesítő – harmadik felek alkalmazásainak vagy számítógépes programjainak digitális értékesítését lehetővé tevő – online üzleteket az online piacterek egyik válfajának kell tekinteni.”
Konkrét példák említésével további értelmezési segítséget nyújt még „A kiberbiztonsági irányelv maximális kihasználása – a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló 1148/2016/EU irányelv hatékony végrehajtása felé” című Bizottsági közlemény az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, mely a következőképpen fogalmaz az online piacterekkel foglalkozó szolgáltatók tekintetében:
„Az online piacterek számos különféle vállalkozás számára teszik lehetővé, hogy a fogyasztókkal való kereskedelmi tevékenységüket és a vállalkozásokkal való kapcsolataikat e piactereken folytassák. E rendszerek az online és a határokon átnyúló kereskedelemhez szükséges alapvető infrastruktúrát biztosítják a vállalkozások számára. Jelentős szerepet játszanak a gazdaságban, elsősorban azáltal, hogy a kkv-k számára hozzáférést kínálnak a szélesebb körű uniós digitális egységes piachoz.
Az ügyfél gazdasági tevékenységét elősegítő távoli számítástechnikai szolgáltatások nyújtása, beleértve az ügyletek feldolgozását, valamint a vevőkre, szállítókra és termékekre vonatkozó információk összesítését is, szintén beletartozhat az online piacterek tevékenységeibe, ahogy a megfelelő termékek felkutatásának elősegítése, a termékek forgalmazása, az ügyleti szakértelem, valamint a vevők és az eladók párosítása is.
Az online piactér fogalmának meghatározása az irányelv 4. cikk 17. pontjában, további pontosítása a (15) preambulum-bekezdésben található. A meghatározás szerint az online piacterek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók és a kereskedők online adás-vételi és szolgáltatási szerződéseket kössenek kereskedőkkel, emellett ezek a piacterek az említett szerződések megkötésének végpontjai. Az E-bayhez hasonló szolgáltatók például online piactérnek tekinthetők, mivel lehetővé teszik, hogy a platformjukon mások saját üzletet nyissanak, és így online kínálják termékeiket és szolgáltatásaikat a fogyasztóknak vagy a vállalkozásoknak. Az alkalmazásokat és szoftvereket kínáló online alkalmazás-áruházak szintén online piactereknek minősülnek, mivel az alkalmazásfejlesztők ezen áruházak segítségével értékesíthetik vagy terjeszthetik szolgáltatásaikat a fogyasztók vagy más vállalkozások számára. Ezzel szemben a 4. cikk 17. pontja szerinti meghatározás nem terjed ki a harmadik felek szolgáltatásait köztes szereplőként kínáló szolgáltatókra (például a Skyscannerre és az ár-összehasonlító portálokra), amelyek továbbirányítják a felhasználót a kereskedő honlapjára, és a szolgáltatásra vagy a termékre vonatkozó tényleges szerződés megkötésére már itt kerül sor.”
A gyakorlat nyelvére lefordítva, a hatóság álláspontja szerint a következők minősülnek online piactérnek:
- azok az online kereskedelmi szolgáltatások, melyek bárki (ide értve meghatározott csoportok, árukategóriák forgalmazóit is) számára felületet biztosítanak arra, hogy termékeit, szolgáltatását eladásra kínálja és a szerződéskötés az oldalon történik.
- azok a szolgáltatások, lehetővé teszi, hogy az általa nyújtott számítástechnikai szolgáltatás felhasználásával a kereskedők a saját weboldalukon keresztül online szerződéseket kössenek. Ezen számítástechnikai szolgáltatások magukba foglalhatják az ügyletek feldolgozását, adatok összesítését vagy felhasználói profilok alkotását.
Ide értendők azon szolgáltatások is, amelyek online kereskedési keretrendszert nyújtanak azok számára, akik online kereskedést szeretnének folytatni. Ez a keretrendszer általában tartalmazza a testreszabható kereskedési felület (webáruház) biztosítását, adminisztrációs felületet a termék, vásárló, marketing stb. menedzsment folyamatokhoz. Tekintettel azonban arra, hogy a webáruház informatikai üzemeltetését és többnyire infrastruktúráját is a szolgáltató biztosítja, ezért ez a fajta online piactér egyúttal a felhőszolgáltatás kategóriába is beletartozik.
Nem minősülnek online piactérnek a következő szolgáltatások:
- a gyártók vagy kereskedők webáruházai, ahol fogyasztók számára történik értékesítés;
- a gyártók vagy kereskedők webáruházai, ahol kereskedők számára történik értékesítés;
- az a szolgáltatás, ahol megtörténik a termékek bemutatása, de a megrendeléshez, vásárláshoz a vevőt átirányítják egy másik weboldalra, vagy hagyományos üzletbe;
- árukereső vagy ár-összehasonlító alkalmazások, amelyek továbbirányítanak az eladó kereskedési felületére.
Mi minősül online keresőprogramnak?
Az Ekertv. 2. § jb) és ld) alpontja szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amely az online keresőszolgáltatás információk megtalálását elősegítő segédeszközöket biztosít az igénybe vevő számára. A NIS irányelv 4. cikk 18. pontja részletesebben kifejti, hogy mit ért online keresőprogram alatt:
„olyan digitális szolgáltatás, amelynek segítségével a felhasználók elvben valamennyi weboldalon, illetve konkrét nyelvű weboldalakon kulcsszó, kifejezés vagy egyéb formában megadott lekérdezés alapján bármilyen témában kereséseket végezhetnek, és amely ennek eredményeként olyan hivatkozásokat ad meg, ahol a keresett tartalommal kapcsolatos információk találhatók.”
Az irányelv (16) preambulum-bekezdése további segítséget nyújt az értelmezéshez, miszerint: „Az online keresőprogramok ezen irányelvben szereplő fogalom-meghatározása nem terjed ki olyan keresőfunkciókra, amelyek meghatározott webhely tartalmára korlátozódnak, függetlenül attól, hogy a keresőfunkciót külső keresőprogram biztosítja-e. Nem terjed ki olyan online szolgáltatásokra sem, amelyek különböző kereskedők által kínált azonos termékek vagy szolgáltatások árát hasonlítják össze, majd a termék megvásárlása céljából a kiválasztott kereskedőhöz irányítják a felhasználót.”
Mi minősül felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásnak?
Az Ekertv. 2. § jc) alpontja a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatás fogalmát a következőképpen határozza meg: „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amely távoli hozzáférést tesz lehetővé a többek között hálózati funkciókat, adattárolást, alkalmazások, szolgáltatások futtatását biztosító számítástechnikai megoldásokhoz”.
A NIS irányelv 4. cikk 19. pontja a következőképpen definiálja a fogalmat: „olyan digitális szolgáltatás, amely megosztható számítástechnikai erőforrások méretezhető és rugalmas pooljához enged hozzáférést”. A meghatározáshoz az irányelv (17) preambulum bekezdése a következő magyarázatot fűzi: „A felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások a tevékenységek széles körét foglalhatják magukban, amelyeket különböző modellek szerint lehet biztosítani. Ezen irányelv alkalmazásában a „felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások” kifejezés olyan szolgáltatásokra terjed ki, amelyek hozzáférést tesznek lehetővé a megosztható számítástechnikai erőforrások méretezhető és rugalmas pooljához. Az említett számítástechnikai erőforrások olyan erőforrásokat foglalnak magukban, mint a hálózatok, a szerverek vagy más infrastruktúra, a tárolás, az alkalmazások és a szolgáltatások. A „méretezhető” kifejezés olyan számítástechnikai erőforrásokra vonatkozik, amelyeket annak szolgáltatója a keresletbeli ingadozások kezelése érdekében rugalmasan oszt el, az erőforrások földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül. A „rugalmas pool” kifejezés azokat a számítástechnikai erőforrásokat foglalja magában, amelyeket a keresletnek megfelelően nyújtanak és bocsátanak rendelkezésre annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló erőforrások a munkatehernek megfelelően gyors ütemben növekedjenek vagy csökkenjenek. A „megosztható” kifejezés alatt az értendő, hogy az adott számítástechnikai erőforrásokat több olyan felhasználó számára biztosítják, akik közös hozzáféréssel rendelkeznek a szolgáltatáshoz, de a feldolgozás minden felhasználó tekintetében külön történik, noha a szolgáltatás nyújtására ugyanazon elektronikus eszközről kerül sor”.
A felhőalapú szolgáltatások több típusa hozzáférhető a piacon. A három fő kategóriát az infrastruktúra-szolgáltatás (IaaS), a platformszolgáltatás (PaaS) és a szoftverszolgáltatás (SaaS) jelentik. Fontos azonban megjegyezni, hogy bejelentési kötelezettség a felhasználó saját infrastruktúráján működtetett szolgáltatásra, az úgynevezett „magán felhőre” nem vonatkozik.
Bejelentés-köteles szolgáltatók hatósági nyilvántartásba vétele (Ekertv.)
[NEIH-BKSZ] Bejelentés-köteles szolgáltatók regisztrációs űrlapja (v1.00, MS Office)
