Myriam Dunn Cavelty, az ETH Zürich svájci technológiai intézet munkatársa legutóbbi publikációjában a kiberháború kérdéskörével foglalkozik, a tekintetben, hogy milyen fokú állami beavatkozás lehet elvárt egy ilyen esemény bekövetkezésekor, illetve hogy melyik szektor feladata a kihívásokkal való megbirkózás. A „kiberháború” kifejezést félrevezetőnek tartja, mert bár a kibertámadások mögött egyre gyakrabban jelenik meg politikai motiváció, illetve a kiberbiztonságot lassan egy évtizede már nemzetbiztonsági kockázatként tartják számon, az államok közötti kiberkonfliktusok alapvetően inkább hírszerzési jellegűek, ezért nem feltétlenül a katonaság hatáskörében kezelendőek. Az sem szól a hadsereg mellett, hogy az, mint biztonságpolitikai eszköz a kiber fenyegetések kezeléséhez sem jogi, sem műveleti szempontból nem rendelkezik elégséges kapacitással, szerepét elsősorban a saját rendszereinek védelmében látja. A szerző a kiberbiztonságra alapvetően egy biztonsági szabályozási kérdésként tekint, és úgy véli, hogy a biztonság csak akkor érhető el, ha az üzleti-, az oktatási-, és az állami szektor képes a hatékony együttműködésre.
Mennyire tartozik a kiberháború a katonaságra?
2018. július 11. 11:47
